Ilyen volt a Holt tenger és környéke távolról. Rendkivüli látvány volt. A táj, itt is, nekünk európai embereknek, szokatlan látványt nyújtott. Nem akarom ismételni magunkat, de ez a rész is , szinte holdbélinek  tünt, de , a föld itt  nem sárgás szinű volt, mint  Jerikónál, hanem a drapp különféle árnyalatai. Egy festőnek is becsületére válna ilyen színeket kikeverni. A tengert pedig,  mintha festették volna, nagyon szép kékre.

Fürödtünk is a Holt tengerben, már  amennyire uralni tudtuk testünket, ill. a lábunk talajt tudott fogni. Nagyon magas a víz sótartalma, így az ember átélheti a lebegés állapotát, ha tudja. Ez azonban  egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondolnánk.

Az én lebegésem valahogyan nem jól sikerült.

Csak pörögtem a vízben, lebuktam, felbuktam, nem is tudtam hol vagyok, mit csinálok. Röstellem, de alig vártam, hogy valahogyan talajt fogjak és partközelben maradjak. Nem szeretném megismételni! Fel kellett volna jobban készülnöm, nem gondoltam, hogy ilyen béna vagyok. A súlytalanság állapota????? Emlékezetes maradt, az biztos.

Testvérem valahogyan okosabban kezelte a helyzetet, nem pánikolt, még lebegett is. Én meg csak irigykedtem.

 A tenger másik oldalán már Jordánia van. A Holt tenger a föld legmélyebb pontján fekszik, a tengerszint alatt 400 méterrel.