Siell segített.
.jpg)
Amikor végigjártuk a Via Dolorosán mind a 14 Stációt, egy nagy bazáron át vezetett az út a Síratófalhoz. A két idegenvezetőnk külön felhívta a csoportunk figyelmét, hogy senki ne nézelődjön, ne maradjon le a csoporttól, mert itt bizony a nagy tömegben könnyű eltévedni. Nekünk ez sem használt. Az árusok kínálgatták portékáikat, mi pedig nem tudtunk ellenállni, csak nézelődtünk, nézelődtünk. El is tévedtünk. Nagy volt a kétségbeesésünk. Csekélyke német nyelvtudásunkkal hiába kérdezősködtünk, mindenki az ellenkező irányba írányított bennünket.
Nagyon sok a Via Dolorosa mellett a bazár.
Valószínű nagyon sokan élnek ebből, mármint ajándéktárgyak árusításából, ill.az idegenforgalomból.
.jpg)
Volt azonban, egy nagyon bájos, diáklány kinézetű fiatal leány, aki megértette problémánkat, pánikunkat, és végig mellettünk maradt és végül Ő vezetett ki bennünket a bazárból.
Ő volt a mi ŐRANGYALUNK!
Nagy volt az örömünk, amikor megláttuk csoporttársainkat, a piros sapkásokat!
Amikor köszöntünk el Tőle, többször is mondta Viszlát Jeruzsálem! Viszlát Jeruzsálem!
Isten látja lelkünket, nagyon szívesen megismételnénk még életünk során ezt az utat, annyira szép és megható volt. Felejthetettlen élményt nyújtott és egy kicsit azóta másképpen látjuk a világot. A gyermekkorunkban tanultakat, belénk táplált vallásosságot, a másik világ elfogadását és tudomásulvételét, 65 évesen a valóságban is látni, ez az igazi. Most a gyökereit is láttuk a korábbi ismereteinknek, úgy is írhatnánk az eredetét, a bizonyítékait. Annyi minden eszünkbe jutott a korábbi ismereteinkből, annyira benne éltünk a múltban, az akkori történésekben, hogy nem is gondoltuk, hogy létezik ez a fajta, lelki állapot. Hálásak vagyunk, hogy mindez megadatott!
